| A VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK 141 ÉVE |
|
|
A VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK 141 ÉVE A VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK 141 ÉVE A Vízügyi Közlemények hazánk legrégibb vízügyi szakfolyóirata. 134 évvel ezelőtt, 1879-ben jelent meg jogelődje, a Kultúrmérnöki jelentések. A lapot Kvassay Jenő alapította és szerkesztette a magyar műszaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorlati-mérnöki, közgazdasági, illetőleg jogi kérdések megvilágítása céljából. 11 év után a folyóiratot átnevezték és 1890-től Vízügyi Közlemények elnevezéssel adták ki. 1879 óta összesen 340 rendes és 23 külön füzet, illetve kötet jelent meg, 58 ezer oldal terjedelemben. Jelentőségét azonban nem ezek a számadatok mérik, hanem a folyóirat tartalma. A lap tanulmányait a magyar vízgazdálkodás célkitűzéseinek megfelelően állították össze úgy, hogy az a vízimérnökök és a vízgazdálkodással foglalkozó egyéb szakemberek széles körű munkájához és a gazdasági szakemberek tevékenységéhez mindenkor hasznos, tapasztalatokra épített tanácsokat adjon. A Vízügyi Közleményekben megjelent tanulmányok tárgykörei: hidrológia, hidraulika, hidrogeológia, talajmechanika, vízkémia, amelyek az alaptudományokhoz; az árvízmentesítés és -védelem, vízrendezés és vízszabályozás, szennyvíz-elvezetés és -kezelés, víztisztítás és vízellátás, vízhasznosítás, vízvédelmem, vízépítés, vízgazdálkodás és gazdaságtana, valamint a vízjog, melyek a gyakorlati vízmérnöki tevékenységekhez szükséges ismeretek fejlesztését segítik és szolgálják. Nincs a vízgazdálkodásnak és vízépítésnek olyan ága, amelyekkel a Vízügyi Közlemények ne foglalkozott volna. Itt kell megemlékeznünk a Vízügyi Közlemények megtervezésének, összeállításának és szerkesztésének munkáját egy és negyedszázad alatt végző vízimérnökökről. Ezt a munkát a vízügyi szolgálat kiváló és lelkes tagjai végezték: Kvassay Jenő (1879–1889 – 11 év), Bogdánfy Ödön (1890–1915 – 26 év), Schmid Ödön (1916–1918 – 3 év), Rohringer Sándor (1923 – 1 év), Kenessey Béla (1928–1935 – 8 év), Németh Endre (1936–1938 – 3 év), Szilágyi Gyula (1939–1941 – 3 év), Pataky Béla (1942–1943 – 2 év), Lászlóffy Woldemár (1944–1958 – 15 év), Ihrig Dénes (1959–1979 – 21 év) és Stelczer Károly (1980–2002 – 23 év). A Vízügyi Közlemények megjelenése 1919-1922 és 1924-1927 között szünetelt. 2005 óta – pénzügyi források hiányában – szintén nem jelent meg (kivéve a 2005. évi Balaton-különszámot és a 2013. évi dunai árvízi különszámot). Elkészült viszont a Vízügyi Közlemények teljes állományának digitálisan elérhető anyaga kereshető hasonmás formátumban. Minden érdeklődő számára szabadon hozzáférhető a folyóirat csaknem teljes múltbeli állománya, kereshető hasonmás formátumban. A kereshető hasonmások (searchable facsimiles) lényege a kétrétegű Adobe PDF fájl, melyben a felső, látható rétegben az eredeti oldalak szkennelt, facsimile képe látható. Az alsó rétegben az optikai karakterfelismerő programmal, kereshető szövegként digitalizált, a felsőhöz pontosan illeszkedő réteg van. A keresőrendszerrel a teljes szövegállományban kereshetünk. A Vízügyi Közlemények megjelenése 1919-1922 és 1924-1927 között szünetelt. 2005 óta – pénzügyi források hiányában – szintén nem jelent meg (kivéve a 2005. évi Balaton-különszámot és a 2013. évi dunai árvízi különszámot). Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2020-tól újra indította e nagy múltú folyóiratot. A Vízügyi Közlemények az eredeti, 140 évvel ezelőtti koncepció mentén születik újjá Lényeges változás lesz viszont, hogy az egyes folyóirat számok színes kiadásban, nyomtatott és digitális formában jelennek meg. 2020-ban két szám jelent meg: egy emlékszám a 170 évvel ezelőtt született Kvassay Jenőről és egy emlékkötet az 1970. évi Tisza-völgyi árvízről. A Vízügyi Közlemények állománya 1879-től 2020-ig elérhető a https://library.hungaricana.hu/hu/collection/vizugy_VizugyiKozlemenyek/ linkre kattintva.
2021. január 1. Dr. Szlávik Lajos a Vízügyi Közlemények szerkesztője
|
