Fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Wisnovszky Iván vízépítő mérnök, c. főiskolai tanár életének 81. évében, türelemmel viselt szenvedés után 2011. április 5-én otthonában békében elhunyt. Temetéséről Családja később intézkedik.

Dr. Wisnovszky Iván

(Lugos, 1930. október 1. – Budapest, 2011. április 5.)

Vízépítő mérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen szerezte meg 1954-ben. Mérnöki pályafutását ugyanabban az évben a Budapesti Vízügyi Igazgatóságon kezdte meg. Tevékenyen részt vett az 1956. évi dunai árvédekezésben, első feladatai is a folyószabályozáshoz, a vízfolyások rendezéséhez kötődtek. 1959-ig az Igazgatóság gödi szakaszmérnökségét vezette, majd a budapesti központban folyamszabályozási csoportvezetőként tevékenykedett egészen 1961-ig, amikor az Országos Vízügyi Főigazgatóság kötelékébe került. Itt bontakozott ki a fiatal mérnök igazi hivatása, ami a gyakorlati vízépítési-mérnöki tudományok művelése mellett a tapasztalatoknak és eredményeknek az műszaki oktatásban való hasznosítását eredményezte. Miközben a vízügyi főhatóság elnevezése az évtizedek alatt többször változott (OVF, OVH, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, Országos Vízügyi Főigazgatóság), addig főmérnökként, csoportvezetőként, osztályvezetőként, majd 1990-ben történt nyugdíjazása után főtanácsadóként mindvégig a szakoktatás hálózatának kifejlesztésén, az ismeretek minél szélesebb körű elterjesztésén fáradozott. 1967-ben műszaki doktori fokozatot szerzett, ami megalapozta 1986-ban c. főiskolai tanári címét, oktatói munkásságát. Ismereteit az évtizedek során négy alkalommal külföldi ösztöndíjakat elnyerve gyarapíthatta.

Visszatekintve pályafutására elmondhatjuk, hogy az 1960-1990 közötti közel három évtized középfokú vízügyi szakoktatási rendszerének kiépítésében meghatározó szerepet játszott. A bajai főiskola, a vízügyi szakközépiskolák sora országszerte fáradozásainak köszönhette szakmai profilját, tantervi eredményességét. Személyében szerencsésen ötvözte az elméleti-kutatói készségek mellett az oktatói elhivatottságot, nem véletlen, hogy számtalan tanulmányi verseny, vagy minősítő vizsgabizottság elnöki feladatát látta el közmegelégedésre. Az oktatási célokat szolgáló jegyzetei, könyvei – amelyeket egyedül, vagy társzerzőkkel közösen írt – mindmáig használatban vannak. Főhatósági szakemberként folyószabályozási hatékonysági vizsgálatokkal, kis vízgyűjtő területek árvízi hidrológiájával, a városi csapadékcsatornázás hidrológiai alapjaival foglalkozott behatóan, e témákban publikációk sorát jelentette meg a vízügyi szaksajtóban, a Vízügyi Közleményekben, Hidrológiai Közlönyben stb. Nevéhez fűződik több szakkönyv és egyéb nyomdatermék (szaklap, jelentés, jegyzet stb.) lektorálása, köztük többnek szerkesztése. Mint előadó, részt vett a BME, a Pollack Mihály és Ybl Miklós műszaki főiskolák oktatói munkájában. Több állami és MHT bizottság (Lászlóffy W. diplomadíj, Lampl Hugó vízépítési nívódíj, Oktatási bizottság) tagja, ill. elnöke volt. Állami és szakmai kitüntetései mellett a Magyar Hidrológiai Társaság – amelynek 1955 óta volta tagja – 1996-ban tiszteleti tagságával tüntette ki.

Dr. Wisnovszky Ivánt a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság saját halottjának tekinti.