Nyílt levél
az országgyűlési képviselőkhöz
a vízügyi szervezet tervezett átalakítása tárgyában

A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) a vízzel foglalkozó tudományok és szakterületek művelésére 94 éve működő társadalmi, tudományos és szakmai egyesület, a vízzel foglalkozó szervezetek és szakemberek (mérnökök, vegyészek, biológusok, közgazdászok, jogászok és számos más szakma képviselőinek) legnagyobb hazai civil szervezete. A vízgazdálkodást jól ismerő, abban tevékenykedő, azt integráltan művelő és alakító három ezer tagunk nevében kívánunk véleményt nyilvánítani a vízügyi ágazat tervezett szervezeti módosításával kapcsolatban.

Az Országgyűlés napirendjén szerepel sürgősségi tárgyalással a T4855. sz. törvényjavaslat, amelyben, annak 13-15. §-ában – 44 törvénymódosítás egyikeként – szerepel a vízgazdálkodásról szóló 1995. LVII törvény módosítása is. A törvényjavaslat előirányozza a vízgazdálkodási feladatok ellátásának és a vízügyi igazgatási szervezet irányításának radikális átalakítását. A vidékfejlesztési tárcától a jövőben a Belügyminisztérium irányítása alá kerül a 12 környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság, ugyanakkor a vízüggyel kapcsolatos törvény- és rendeletalkotás, a szakmai irányítás, valamint a diplomáciai feladatok továbbra is a Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörében maradnak.

A törvénytervezet a vízgazdálkodás feladatellátásában, a vízügyi igazgatási szervezet irányításában tervezett változtatások alapvető indokaként a közmunkaprogram hatékonyságának növelését jelöli meg. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok (a szervezeti módosításban érintett vízgazdálkodási társulatokkal együtt) ma is a legnagyobb közmunkás létszámot foglalkoztató állami szervek. Ezért lehet racionális ezeket a szervezeteket közelebb vinni a Start program megvalósításához. Ezt tagjaink tudomásul veszik. Elfogadhatatlannak tartjuk azonban a feladat-irányítás és a szervezetirányítás tervezett szétválasztását. Szakmai meggyőződésünk, hogy a vízzel való gazdálkodást – korunk követelményeihez igazodva – csak szakmai és szervezeti tekintetben egyaránt integráltan, egységes monitoring rendszerrel, adatbázis-kezeléssel, tervezéssel, igazgatással, és létesítmény-gazdálkodással, -fejlesztéssel lehet ellátni.

Közismert, hogy Magyarország egész történelme során vízgondokkal (árvizekkel és aszályokkal) küszködött. Az utóbbi két évtizedben ez a helyzet – feltehetőleg a klímaváltozás következményeként – tovább súlyosbodott. Ugyanakkor az 1998 óta sorozatosan jelentkező jelentős árvizek súlyosabb katasztrófa nélkül vonultak le. Ez – többek között – annak a vízügyi igazgatási szervezetrendszernek volt köszönhető, amelyet most szétdarabolnak. Súlyos felelősség terheli a döntéshozókat, amennyiben egy megcsonkított, működésképtelen szervezetre hárul az előbb-utóbb ismét jelentkező árvizek elleni védelem szakmai irányítása.

Véleményünk szerint az előirányzott szervezeti változás a vízügyi ágazat működését ellehetetleníti és súlyos veszélyt jelent az ország vízkárokkal szembeni biztonságára, fenntartható vízkészlet-gazdálkodására, vállalhatatlan veszélyeket, biztonsági kockázatokat rejt magában.

Meggyőződésünk, hogy a tervezett szervezeti változtatást nem alapozta meg érdemi hatásvizsgálat. Felelősséggel állítjuk, hogy a törvénymódosítás célját, a közmunkaprogram hatékonyságának növelését a szakmai feladatellátás egységének megőrzése mellett is végre lehet hajtani, ezt a 2011. évi közmunka program maradéktalan ellátása is bizonyítja. Kérjük a döntéshozókat, hogy a feladatirányítás és a szervezetirányítás tervezett módon történő szétválasztásától álljanak el. Kérjük az Országgyűlést, hogy kellő társadalmi egyeztetést követően határozza meg a hazai vízgazdálkodás céljait és politikáját és erre alapozva az intézményi struktúrát.

Budapest, 2011. november 14.

Tisztelettel: