A vízkárelhárítás szakterületén

1. A folyók vízlevezető képességének megőrzéséhez, az árvízszintek növekedésének megelőzéséhez feltétlenül szükséges a nagyvízi meder kezelése. Meg kell teremteni ennek jogi feltételeit, el kell készíteni a nagyvízi mederkezelési terveket, ezeket jóvá kell hagyatni, ezáltal is szabályozva a mederhasználatokat!
2. A vízkárelhárítás területén végzett vizsgálatok ismét felhívták a figyelmet arra, hogy a fenntartási munkák anyagi okok miatt történő elhagyása nem mentesít e munkák elvégzése alól, hanem hosszú távon költségesebbé teszi azt, és magasabb árvízszinteket idéz elő. Ezért szükséges a folyamatos, tervszerű fenntartás költségvetési kereteinek biztosítása.

A területi vízgazdálkodás szakterületén

1. Készüljön el az előkészítés alatt lévő nemzeti aszálystratégia, és kerüljön országgyűlési jóváhagyásra!
2. Javasoljuk a közép- és hosszú távú vidékfejlesztési- és agrárstratégia összehangolását a vízgazdálkodási (és aszály) stratégiákkal, valamint a szükséges támogatási rendszerek kidolgozását.
3. A vidékfejlesztés sarokköve a hazai mezőgazdasági ágazat fejlesztése, amihez elengedhetetlen az ezzel összhangban álló területi vízgazdálkodási stratégia kialakítása illetve megvalósítása.
4. Javasoljuk a pályázati és engedélyezési rendszerek felülvizsgálatát, a bürokratikus elemek csökkentését az Európai Uniós források gyorsabb és hatékonyabb felhasználása érdekében.
5. Javasoljuk annak az elvnek a következetes, jogszabályi garanciákat tartalmazó érvényesítését, miszerint biztosítani kell a fejlesztési projektekben megvalósított létesítmények működtetésének fenntartható finanszírozását.
6. A jövőbeni vízgazdálkodási feladatok megoldását a jelen vízrajzi mérései, adatgyűjtései biztosítják. A feladatok megoldása továbbra is egységes intézményi háttér megteremtését, fenntartását igényli, a mérések végzésétől az adatfeldolgozásig.
7. A Balaton vízháztartásában mutatkozó negatív szélsőségek számának és tartósságának növekedése figyelmeztető jel a tóval kapcsolatos jelenlegi vízgazdálkodási tevékenység jövőbeni fenntarthatóságára. Szükség van a lefolyás-szabályozás és a változó helyzethez történő alkalmazkodás együttes lehetőségeinek összehangolt vizsgálatára.
8. Javasoljuk a hidrodinamikai modellek elterjedtebb alkalmazását a belvízrendszerek és a települési csapadékvíz elvezető rendszerek mértékadó vízhozamainak meghatározásához, a belvízrendszerek üzemeltetését elősegítő szimulációs vizsgálatokhoz, a fejlesztési tervek megalapozásához.
9. Az egységes jogalkalmazási gyakorlat biztosítása érdekében fontosnak tartjuk, hogy a jogalkotás során a vízgazdálkodási fogalmak egyértelműen, következetesen kerüljenek meghatározásra, illetve alkalmazásra. Javasoljuk elkerülni az egy-egy jogszabályra érvényes eseti fogalom meghatározásokat. Megfontolandó egy, a fogalmakat tartalmazó szabvány kiadása.

A felszín alatti vizek szakterületén

1. A volt VITUKI kútdokumentációjának (kútkataszter, vízföldtani naplók, egyéb vízrajzi adatok) megőrzése, hozzáférésének biztosítása, digitális formában való közzététele feltétlenül kívánatos.
2. A 123/1997 (VII. 18.) Kormányrendelet módosítása továbbra is időszerű és sürgető kérdés. (A VITUKI által összefogott szakemberek által 2003-ban elkészült anyag aktualizálása, módosítása az újabb tapasztalatok alapján jó induló anyag lehet.) A karsztos-hasadékos kőzetekben lévő vízbázisok védelmére a jelzett kormányhatározat csak igen korlátozottan alkalmazható.
3. A felszín alatti vizek szakterület gyakorlati tapasztalatai alapján feltétlenül szükséges a vízügyi és környezetvédelmi hatóság szerveinél az egységes jogértelmezés és jogalkalmazási gyakorlat kialakítása.

A vízellátás – a víziközművek vízbiztonsági tervei – szakterületén

1. Továbbra is törekedni kell az alternatív vízfertőtlenítési eljárások ésszerű, hatékony és a minél kevesebb klórt felhasználó lehetőségeinek alkalmazására!
2. A csőhálózati veszteségek csökkentésének javasolt, gyorsan megvalósítható hatékony stratégiája: az aknába épített csőcsatlakozások, elzáró szerkezetek állapotának ellenőrzésére az egész hálózatra kiható ütemterv készítése. A feltárt hibák elhárításával évi 1-2%-os veszteségcsökkentés is elérhető.
3. A víziközműnek mindent el kell követnie a vízbiztonsági terv rendelet által előírt határidőre való elkészítése érdekében!

A vízépítés szakterületén

1. Az árvízvédelmi szempontból beépített szivárgás-gátló falaknál minden esetben gondolni kell a mentett oldali szivárgó fal beépítésére!
2. Új vízügyi létesítmények építése, ill. meglévők felújítása során javasoljuk, hogy készüljön ökológiai állapotfelmérés és szakvélemény.
3. Az országban több helyen is kihasználatlanul folynak vissza felmelegített hűtővizek. Javasoljuk ezekre rekuperációs vízerőművek építését, ill. a felmelegedett víz hőtartalmának valamilyen formában történő hasznosítását.

A balneotechnika időszerű kérdései szakterületén

1. A fürdőberuházások kapcsán környezetvédelmi, energiahatékonysági és gazdaságossági tanúsítványt kellene kérni minden új létesítmény üzembe helyezéséhez. Ehhez kapcsolódóan kellene vizsgálni a beépített berendezések megfelelőségét, pl. a nyomás alatti gyorsszűrők alkalmasságát, a szabványoknak való megfelelőségét.
2. A fürdők energiagazdálkodását országosan fel kell mérni, figyelembe véve, hogy hány helyen milyen százalékban engednek ki az intézményből beáramoltatott energiát (pl. a víz hőenergiáját nem csak hőcserélővel, hanem hőszivattyúval is fel kelljen dolgozni)!
3. A hatóságilag engedélyezett gyógymedencék, azaz a töltő-ürítő medencék vízfelhasználását csökkenteni lehetne, ha megfelelő – vízanalízishez illeszkedő – fertőtlenítést dolgoznának ki, ami a gyógyvíz természetes gyógyhatását nem változtatná meg. Ehhez feltétlenül anyagi segítséget kell kapniuk a fürdők üzemeltetőinek!
4. A fürdőkben dolgozó gépészek és egyéb üzemeltető szakemberek minimális képzettségét a jelenleginél magasabb szinten kell meghatározni és jogszabályban kötelezővé tenni. Jelenleg számos fürdőben a technika/technológia lényegesen magasabb szinten van, mint az üzemeltetők képzettsége.

A medencék, fürdők vízmikrobiológiai szakterületén

1. Szükséges lenne a 37/1996 NM rendelet felülvizsgálata, mivel a jogszabály már nem elégíti ki a medencés fürdők közegészségügyi szabályozásának jelenlegi követelményeit.
2. Mind az üzemeltetők részéről, mind a hatóság oldaláról nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni az újonnan felismert, medencevízzel (is) terjedő kórokozók (pl. Legionella, enterális vírusok, termotoleráns amőbák) kockázatának csökkentésére. Szükséges lenne az ezzel kapcsolatos „jó gyakorlat” iránymutató dokumentumainak kidolgozása.
3. Szükségesnek látjuk a medencevíz mikrobiológiai vizsgálatában használatos módszerek összehangolását, valamint a helyszíni vizsgálatok (pl. pH mérés) során használt mérőműszerek következetesebb ellenőrzését, mivel csak így biztosítható a fürdők egységesen jó színvonalú ellenőrzése.

A vizes élőhelyek védelme szakterületén

1. Az állapotértékelés képezi a víztestek meghatározott állapotának/potenciájának eléréséhez szükséges intézkedési programok alapját. A jelenleg alkalmazott módszerek több bizonytalanságot mutatnak – a kovaindexen túl is van élet a minősítésben – ezért továbbfejlesztésük szükséges. A munkába a különböző akadémiai és főiskolai/egyetemi bázisok bevonása indokolt.
2. A nád minősítése során javasoljuk a nád gazdasági hasznosíthatóságra vonatkozó minőségi osztály (G) bevezetését.
3. A vizes élőhelyek revitalizációja/rehabilitációja növeli az érintett térség népességmegtartó képességét, gazdasági fellendülést hozhat az adott térségben. Javasoljuk a tervezés során a vizes élőhelyek gazdasági tényezőinek hatásvizsgálattal történő feltárását.

A vízgazdálkodás története szakterületén

1. A vízi emlékek, emlékhelyek feltárása, dokumentálása, valamint szervezett látogathatóságuk megteremtése és bevonásuk a hazai „kulturális utak” rendszerébe fontos lépések lehetnek megmentésük és új típusú hasznosításuk terén.
2. Az elmúlt fél évszázad vízi- és környezeti történetkutatásának fontos forrásai a szakemberekkel készített életút-interjúk. Az e téren már megkezdett, de pénzügyi okok miatt abbamaradt munka újrafelvétele és folyamatos végzése halaszthatatlan feladat.