Elhunyt Dr. Papp Ferenc |
DR. PAPP FERENC (Tiszaroff, 1925. IV. 14. - Kecskemét, 2012. XII. 18.) Okl. mérnök (1953), egyetemi doktor (1974). Munkásságát 1953-ban beosztott mérnökként a Középtiszai Öntöző Vállalatnál kezdte, majd 1954-ben a Vállalat kunhegyesi kirendeltségének lett a vezetője, egyben a Tiszafüredi öntözőrendszer szakaszmérnöke. 1958-tól kinevezték a Tiszalöki Vízlépcső és Öntözőrendszer szakaszmérnökévé, ahol feladatát a nagyberuházás befejező munkálatainak szervezése, irányítása, s a kapcsolódó öntözőrendszer üzemeltetése képezte. 1959–75 között a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője. E minőségében a Tisza Rakamaz-Tiszafüred közötti szakaszán, a Berettyó mindkét védvonalán, valamint a Sebes-Körös jobb parti szakaszán látta el a z árvízi védelemvezetői feladatokat. 1966 februárjában a Berettyó jeges árvízénél, majd 1970-ben a Berettyó és a Sebes-Körös árvizeinek vésztározásával kritikus helyzetben hozott felelős döntéseket. Védelemvezetőként a Tisza völgyben elsőként alkalmazta sikeresen a céltudatos töltésátvágásos vésztározást Szeghalomnál, a Kutasi vésztározó megnyitásával 1970. június 16-án. Elsők között foglalkozott a vízgazdálkodáshoz kapcsolódóan a vízikörnyezet védelmével és fejlesztésével. Személyes kezdeményezője és irányítója volt a debreceni Erdőspuszták vízgazdálkodási megoldásainak, amelyekkel a parkerdők és az Erdőspusztai tavak a katasztrofálisan lesüllyedt talajvíz pótlását úgy tették lehetővé, hogy azok természetvédelmi és jóléti célokat is szolgáljanak. Mindez a későbbiek során például szolgált a környezeti szempontú vízgazdálkodás elterjesztéséhez. Ökológiai kutatásait és gyakorlatban szerzett ezirányú tapasztalatait 1974-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán megvédett doktori értekezésében foglalta össze. 1975–80. között az OVH Környezetvédelmi (utóbb Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási) Főosztályának vezetője. 1982–88 között, nyugdíjba meneteléig a VIZITERV vezérigazgatója. Vízgazdálkodási szemléletében meghatározó volt a Tisza vidékéhez, szűkebb szülőföldjéhez való kötődése. Ez a kötődés alapozta meg társadalmi és közéleti tevékenységét, amelyet többek között a Közép-Tisza Vidéki Intéző Bizottság (KIB) elnökeként 1986-1993 között fejtett ki. E tisztségében törekedett arra, hogy a mérnöki létesítményként működő Kiskörei tározó Tisza-tóként a vízi világ változatosságát és szépségeit bemutató idegenforgalmi központtá, népszerű üdülőhellyé válhasson. A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) munkájában 1959 óta vett részt. A társasági munka egyik aktív résztvevőjeként tagja volt a Szeniorok Tanácsának. Tiszteleti tag kitüntetését 1993-ban ítélte oda neki a MHT elnöksége. Társszerzőként két könyv fűződik a nevéhez (A Közép-Tiszántúl vízi története, 2003., A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvízének története, 2008.), szakirodalmi publikációinak száma több mint 50, ezek a Magyar Vízgazdálkodás, Vízügyi Közlemények és a Hidrológiai Közlöny hasábjain jelentek meg.
|