SZESZTAY KÁROLY

(Nyírbéltek, 1925. VIII. 24.- Budapest, 2013. V. 5.)

Okl. mérnök (1950), a műszaki tudományok kandidátusa (1955), doktora (1963),
c. egyetemi tanár, az MHT tiszteleti tagja

1925. augusztus 24-én született Nyírbélteken. Körülményei a pécsi katonai középiskolába vezérelték, majd 1944 végén a Bolyai János Műszaki Akadémián tisztté avatták. A második világháború végét szovjet hadifogságban élte meg, ahonnan 1947-ben érkezett haza.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett jeles minősítésű mérnöki oklevelet. A II. sz. Vízépítéstani Tanszéken tanársegédi állást kapott. Oktatói-kutatói tapasztalatai, a hadifogságban szerzett orosz, német és angol nyelvismerete váltak további életútjának meghatározójává.

A vízgazdálkodás természeti-fizikai alapjainak megismerésére és a hidrológiai módszerek továbbfejlesztésére irányuló tevékenységében az első fontos eredménye A folyók vízjárásának előrejelzése c. értekezése volt, amellyel 1955-ben elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. Az állóvizek, különösen a Balaton kutatásában elért eredményeit ismerték el a műszaki tudományok doktora fokozat odaítélésével 1963-ben. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben (1954-1971) végzett hidrológiai kutatásai közül különösen az ország vízgazdálkodási adottságainak feltárásával járultak hozzá a tudomány és a gyakorlat továbbfejlődéséhez.

Fontos szerepet vállalt a nemzetközi vízügyi együttműködésben, Magyarország ismert és elismert képviselője lett a vízügyi, meteorológiai és környezetügyi világszervezetekben. Öt éven át (1967-1971) volt a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség elnöke és további hat és fél éven át az ENSZ Vízgazdálkodási Központjának a főmunkatársa.

Nemcsak szakmai, hanem teljes életútján is új szakasz kezdete volt az 1971. év, amikor az ENSZ Titkárságán folytatta tevékenységét. Érdeklődését kiterjesztette a víz társadalmi összefüggéseire. Megismerkedett a tudományos eredmények széleskörű alkalmazására irányuló szervezési és koordinációs feladatokkal. Szemináriumokat, szakértői tanácskozásokat szervezett a vízigényekről, az árvízkárokról, foglalkozott a politikailag megosztott vízgyűjtők és folyók kérdéseivel, és számottevő szerepe volt az 1977. évi vízügyi nemzetközi konferencia előkészítésében. Munkáját tükrözik a fenti tárgykörökben készült ENSZ kiadványok, amelyek közül Magyarország számára a vízgyűjtő fejlesztés és vízgazdálkodási tervezés tárgykörében rendezett 1975. évi budapesti szeminárium anyaga volt kiemelkedő jelentőségű.

Hazatérését követően a vízgyűjtő-fejlesztés tárgykörében szerzett nemzetközi tapasztalatait hasznosította a III. Vízgazdálkodási Keretterv előkészítése során. Meghatározó szerepe volt a kerettervezés alapjainak és módszereinek kialakításában, és tetemes munkát végzett a részletes kidolgozásában. Fontosak voltak ebben a vízgazdálkodás és a vízkészlet-gazdálkodás történeti fejlődését érintő vizsgálatai, a szomszéd államokkal közös vízgyűjtőkkel kapcsolatos meggondolásai. Úttörő jelentőségűek voltak a vízgazdálkodás ökológiai összefüggéseit feltáró tanulmányai. A III. Keretterv megjelenését követően részt vett A vízgazdálkodás-politika alapjai c. tanulmány kidolgozásában. Vízgazdálkodási tervezési és szakértési tapasztalatait az egyik, vízügyi infrastruktúrákkal foglalkozó UNESCO kiadványban foglalta össze.

A vízgazdálkodási kerettervezés befejezése számára is nyugdíjas éveket hozott. De csak hivatali állását illetően. Mert feladatai nem fogytak el, sőt megújultak. Visszatért a hidrológiához, időszerű és új irányokat kijelölő hidrometeorológiai és hidroökológiai vizsgálatokkal. Sokrétű előkészítés után jelent meg természettudományi ismeretein alapuló, azokat a víz oldaláról is egybefogó, Bolygónk véges türelme c. könyve, amelynél szerzőtársa életének hű és mindig segítőkész társa, felesége, Gábor Margit volt. E munkájának folytatásaként 2002-ben jelent meg az Önszervezés a víz és az élet bolygóján – Gondolatok és vázlatok az ember és a bolygó válságáról c. könyve.

Számos hazai és külföldi szakmai egyesületnek, bizottságnak volt tagja, elnöke. Szakirodalmi munkássága keretében cikkek, tanulmányok, beszámolók jelentek meg magyar és angol nyelven, köztük a Hidrológia c. kétkötetes tankönyv.

1950-től volt a Magyar Hidrológiai Társaság tagja, 1955-58. között a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály titkára; az MHT nagyrendezvényeinek aktív résztvevője.

Kitüntetései: Vásárhelyi Pál emléklap (1952), Bogdánfy Ödön emlékérem (1962), Oscar Meinzer-díj (USA, 1970), Vásárhelyi Pál díj (1971), Eötvös Lóránd-díj (1974), Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj (1993), az MHT tiszteleti tagja (1994), c. egyetemi tanár (1975), MTA Akadémiai-díj (1997), Aranydiploma (2000), Vásárhelyi díj (2005).