GAÁL FERENC

(Kondorfa, 1929. november 1. - Szombathely, 2015. november 9.)

Mérnöki oklevelének megszerzése (1953) után a Szombathelyi (később Nyugat-dunántúli) Vízügyi Igazgatóságon helyezkedett el. A gyakornoki évek után szakaszmérnök, szakági csoportvezető, osztályvezető, 1963-66 között termelési igazgatóhelyettes, 1967-75 között műszaki igazgatóhelyettes, majd 1976-90 között, nyugdíjazásáig igazgató volt, tehát egész életpályája a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz kötötte. Főbb munkaterületei a dombvidéki vízrendezési, talajjavítási, komplex meliorációs munkák, építési technológiák fejlesztése, társulatok szervezése, területi vízrajzi rendszer kiépítése voltak. Komoly szerepe volt abban, hogy a térségben megindult a felhagyott agyag- és kavicsbányák jóléti vizes (tározós) hasznosítása. Tevékenyen részt vett a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer koncepciójának kialakításában, s irányításával dolgozták ki az igazgatóság mérnökei a tőzegtalajon építhető talajcsere nélküli kis magasságú töltések építéstechnológiáját. Ennek alkalmazásával a Kis-Balaton Vízvédelmi rendszerének építése során a földmunkáknál 20-30%-os költségcsökkentést értek el.

A határvízi kapcsolatok építésében, s napi feladatainak koordinálásában is részt vett, mint a magyar-osztrák és a magyar-jugoszláv vízügyi albizottság magyar vezetője.

1970-ben a vízügyi szakközépiskolák részére megírta az Üzemgazdaság és Szervezés tankönyvet, majd társszerzőkkel hasonló címen technikus-minősítő szakkönyvet állított össze. A Magyar Mérnöki Kamara Vas megyei szervezetének a kezdetektől fogva tagja volt. Mérnöki munkásságának elismeréseként a Kamara 2004-ben Bodányi Ödön-díjjal tüntette ki.

1958-tól volt a Magyar Hidrológia Társaság tagja, 1966-tól 14 éven keresztül a Nyugat-Dunántúli Területi Szervezet elnöke. Társaságunk tevékenységét 1979-ben Pro Aqua emlékéremmel, 2007-ben tiszteleti tag címmel ismerte el.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.