Stelczer Károly dr.

(Győr, 1922. május 10. – Budapest, 2016. november 29.)

A budapesti műegyetemen 1948-ban kapott mérnöki diplomát, de már 1945-ben munkába állt a győri folyammérnöki hivatalban. Részese volt az 1947. évi dunai, ill. 1952-1953. évi Lajta árvizek elleni védekezésnek és az ezzel kapcsolatos csehszlovák és osztrák vízügyi megállapodásoknak. Árvízi tapasztalatait hasznosította az 1954. és 1956. évi újabb dunai áradások során. 1956 nyarán kinevezték a székesfehérvári vízügyi igazgatóság vezetőjének, majd három évvel később, 1958-ban Dégen Imre, az OVF főigazgatója megbízta a VITUKI igazgatói teendőivel. A görgetett hordalékok mozgásának vizsgálatával kapcsolatos tudományos kutatási eredményei elismeréseképpen egyetemi doktori és kandidátusi fokozatot kapott. 1965-1975 között az UNESCO Oktatási Bizottságának tagja volt, s a szervezet támogatásával 1965-ben a VITUKI-ban megindította a Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamot. Kirendelt szakértőként részt vett az 1965. évi dunai és az 1970. évi tiszai árvízi védekezés irányításában.

Az egyetemi oktatásba 1975-ben kapcsolódott be, az ELTE-n hidrológia, hidraulika, folyószabályozás és árvédelem tárgyakat oktatta. Három tankönyve jelent meg, s 1980-2005 között a vízügyi szolgálat szakfolyóiratát, a Vízügyi Közleményeket szerkesztette, ill. társ szerkesztette.

Nyugdíjazásáig tagja volt az MTA Vízgazdálkodási, valamint Meteorológiai Bizottságainak, 1975-1985 között elnöke volt a Fertő-táj MTA Elnöki Bizottságának. Számos állami és szakmai kitüntetés mellett 2005-ben vehette át aranydiplomáját. A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai szakosztályának 1959 óta volt tagja.

Halálával a magyar vízügyi szolgálat jelentős alakja távozott el örökre.